Vasák Ivánra emlékezünk

Vasák Ivánról: a kapcsolat anyukám által van, Vasák Iván tanítványa volt, úszott régen. Rajta keresztül ismertem meg.

Idővel én is sportolni kezdtem, vízilabdáztam. A római olimpiára együtt utaztunk hivatalosan, én sportolóként, ő mint vezető. Meccsek követték egymást, nyertünk, nyertünk, kikaptunk… végül a döntőben kikaptunk. Én nagyon elszomorodtam…

16 éves voltam és szomorú, mert kikaptunk. Vasák látta rajtam, hogy megvisel engem, odajött hozzám és mondta, sírj nyugodtan, lehet sírni, 3 napig lehet sírni, de utána fel kell állni és tessék megérteni, győzünk vagy tanulunk, és sok vereség után 1 győzelem, majd 10 vereség.

Így van az életben és a sportban is, bármiben. Úgy kell hozzáállni, nem lehet mindig nyerni-nyerni. Jó lenne, de az élet nem erről szól. Ez, amit mondott, megmaradt bennem, ill. megértettem, később az életben megtapasztaltam.

Utána sok közös emlék volt még. De ez! 16 évesen felnéztem rá!