Kósa Balázs, Pányi Béla, Tariczky István Péter
A „3 testőr”, Kósa Balázs, Pányi Béla, Tariczky István Péter közös visszaemlékezése
Tariczky: – …ott volt a Császár uszoda – akkor még nem Komjádi volt – mellette volt egy Malom-tó étterem, mindig beültünk oda edzés után, francia saláta meg ilyen dolgokat (ettünk), s akkor ott elbeszélgettünk. Volt, aki sietett haza, aki vidéken lakott, de aki itt van Pesten, azzal összejöttünk. Az szép emlék… nekem igen…
Pányi: – Lányokkal együtt…
Tariczky: – Lányokkal is, hajjaj… anélkül nem élet, anélkül ez nem élet.
Pányi: – Befelé szigorú, kívül nem.
Tariczky: – Az uszodában kemény volt, szigorú, uszodán kívül is. Szoktam mondani vicceket, tudjátok, én vicces vagyok, ő nem nagyon…
Kósa: – 17 éven át kártyáztunk jóban, rosszban. Minden hónapban: január… február… március… április…stb., minden hónapban másnál, körbe-körbe, aztán idővel egyre kevesebbet.
Iván igaz sportbarátom, Iván rendes és kiváló edző volt. Köszönet… Felkészített bennünket a bajnokságra, azóta mindig együtt sportoltunk.
21 évig vízilabdáztam, ő több évig az úszással együtt, én nem úsztam. Jó edző volt, az első koppenhágai Európa-bajnokságot megnyertük, elsők lettünk, szép eredmény volt, felejthetetlen.
Igaz, jó sportbarátom volt, aki sajnos eltávozott…
…szívügye volt az úszás, pólózás, később, idősebb korában az edzősködés, nagyon szerette a siket sportolókat, nem tudta abbahagyni, nagyon szerette.
Pányi: – Ezért tanított a siketiskolában testnevelést, szerette a gyerekeket, siket gyerekekkel, nagyon alaposan foglalkozott velük, el tudta osztani őket…
Például van olyan, aki tehetséges a sakkban, van, aki tehetséges az úszásban, ő válogatta, ő maga eldöntötte, javasolta, ki hova kerüljön. Ha látta, hogy nem tud úszni, nem baj, megtanította. Nem versenyző típus, mehet futballistának, elosztotta a gyerekeket.
Ugyanúgy, a fiamat is ő tanította, azt mondta hát-hát…, én azt akartam, hogy vízipólózzon, Iván azt mondta, lehet, de nem lesz az igazi, inkább futballista… és bejött!
Igazi partnerem volt, általában kongresszusokon volt köztünk vita, más vélemény, sportszabályzatok kapcsán, nem volt mindig egyforma a véleményünk, igaz néha összevesztünk persze, ez szokásos, van negatív, pozitív, olyan nincs, hogy tökéletes ember. Van probléma, de másnapig meggondolom, hogy neki vagy nekem van igazam, meg kell gondolni, így szokás…
Jó ember volt. Jó szakember volt. Lehetett vele kompromisszumot kötni.
Tariczky: – Nehéz, nehéz ember.
Pányi: – Ne, várjál! Lehetett kompromisszum, csak udvarolni kellett.
Kósa: – Igen, hiú volt picit.
Pányi: – Vasember. Ez volt a névjele.
Tariczky: – A sapkája miatt, svájcisapka-szerű volt.
Pányi: – Benne van a fényképalbumban.
Kósa: – Iván mint CISS technikai vezető keményen dolgozott a vízilabdázásért, aztán fokozatosan abbahagyta, és ezzel vége lett. Mi sírtunk… Akartuk látni, hogy a jövőben ez fejlődik…, de minden elmúlt. Ez nagyon szomorú.
Pányi: – A betegsége hozzájárult, a lábával probléma volt, az utazások egyre csökkentek, a lába miatt nem bírta a hosszú utazásokat, fokozatosan visszavonult szépen.
Kósa: – Örülök, hogy ő volt az első hallássérült főtitkár, le a kalappal előtte. Innentől már nem halló, hanem Iván!
Kósa: – Iván harcolt, harcolt, iskoláért, kultúráért, jelnyelvért, a TV-ben az első jelnyelvi feliratozás elkezdéséért, kezdetben nagyon nehéz volt, utána fiam átvette…
Tariczky: – Vakmerő volt, rámenős, azért is, azért is, azért is! Megcsinálta!
Beszélgettünk…, valamit mondok…erre ő: „Nem, nem, nem, nincs igazad…”
Tariczky: – Szokásos szlogenje volt: „megmondom őszintén, megmondom őszintén, megmondom őszintén”, és megmondta őszintén… – Ivánra jellemző.
Pányi: – „Én tudom, én tudom.”
Kósa: – Jó ember. Felejthetetlen.
Iván mindig, mindig hozzájárult, megadta a lehetőséget például, amikor a Magyar Siket Sportérmesek Klubja elnöke voltam 5 évig. Élménybeszámolóhoz kértem helyiséget, rögtön megadta. Például Puskás, Papp László, Gyarmati Dezső, Csom András sakkozó. Ezekért köszönet. Mindig hozzájárult, megengedte, de kérte, ne az utolsó pillanatban, hanem 2 hónappal előtte jelezzem.
Pányi: – Iván volt a technikai vezető, engem javasolt az Európai Siketek Sportszövetségének EDSO pályázatára. Én nem akartam, de biztatott: neked megfelel, beadták a pályázatot, mondtam: NEM. De mégis beadták, jó, elfogadtam és egy pillanat alatt megválasztottak. Nem akartam elhinni. Neki köszönhetem. 16 évig, 4 cikluson át újraválasztottak. Neki köszönhetem, sokat tanultam tőle.
Tariczky: – …Iván szólt a Pányi Bélának, hogy menjen be a klubba, hogy velem beszéljen, (akkor a siketek sportklub elnöke voltam). Kérte, hogy legyek a sportszövetség titkára, másnap bementem az Ivánhoz, megbeszéltük, elfogadtam az ajánlatát, és azóta dolgoztam 9 évig.
Kósa: – Vízipólósok.
Tariczky: – Három testőr vagyunk.
Pányi: – Azt mondták, erős emberek vagyunk.