Vasák Ivánra emlékezünk

Körülbelül 11-12-13 éves koromban történt, a pontos időre nem emlékszem, csak azt tudom, hogy a debreceni siketiskolába jártam. Vasák Iván ott volt látogatni. Én a tanári szoba előtt vártam valamiért. Odajött hozzám Vasák Iván, felnéztem, („azta, milyen magas, vaskos férfi”), és ő megszólított, kérdezte, melyik jobb: a jelnyelv vagy a beszéd?

Én azt mondtam, a beszéd.

V.I.: – Neeeeem, a jelnyelv. Miért használják a jelnyelvet?

M.T.: – Hát a siketek jelelnek egymással, ennyi.

Egy idő után megismertem, ki is ő. Igazat kell adnom neki, hogy elsődleges nyelv a jelnyelv. Mert engem piciként a gyógypedagógusok beszélni tanítottak, ez volt a cél, „ezzel mosták át az agyamat”, hogy csak a beszéd számít. Ez maradt meg bennem, ezért is válaszoltam, hogy fontos a beszéd… Hát, így volt.