Vasák Ivánra emlékezünk

A Nyelvtudományi Intézet Többnyelvűségi Kutatóközpontjának munkatársai mély fájdalommal és megrendülve értesültek a hírről, hogy Vasák Iván, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének nyugalmazott főtitkára, a siketek anyanyelvéért, a magyar jelnyelvért és annak elismertetéséért, a bilingvális oktatás bevezetéséért folytatott több évtizedes küzdelem elindítója, élharcosa, egyúttal többszörös bajnok élsportoló, sportvezető életének 75. évében elhunyt. Halála óriási veszteség a hazai és nemzetközi siket közösség, a sport világa és a jelnyelvek kutatásával, oktatásával foglalkozó szakemberek számára egyaránt.

Az egyik első siketjogi aktivistaként elkötelezett harcával nagyban hozzájárult a magyarországi siket közösség identitásának formálásához, kivívható jogainak sorstársai és a társadalom egésze felé történő tudatosításához, e jogok megszilárdításához. Siket és halló harcostársaival rendíthetetlen hittel és kitartással, olykor lépésről lépésre haladva, ha pedig kellett, az érdekérvényesítés és a marginalizáltak esélytelenségének láttatására, a társadalmi és politikai felelősség tudatosítására radikálisabb megoldásokat is vállalva dolgozott sok-sok éven át mindazért, ami 2009-ben a magyar jelnyelvi törvény megszületésében és elfogadásában ölthetett testet. A magyar jelnyelv kutatásának elindítójaként olyan alapvető műveket publikált, mint A jelnyelv elmélete és módszertana, Ismeretek a siketekről vagy A világ siket szemmel.

A megismerni és megérteni akarás legmélyebben gyökerező erejével mindvégig saját és közössége helyét, szerepét és feladatait kereste, folyamatosan tanulva, diplomát szerezve, újraértelmezve a maga és szövetsége felelős viszonyát a hazai és nemzetközi siket történelemhez, kultúrához, a siket és halló, a hallóban-siket-siketben-halló világhoz. Különösen a siket gyermekek jövőjéhez, esélyeihez, az oktatáshoz, tehetséggondozáshoz, a sporthoz. Sorstársaihoz.

Vasák Iván nemzetközi viszonylatban is az úttörők között járt a „siketnek lenni” máig rendkívül modern, összetett, reflexív, egyúttal kritikai értelmezésével, melynek alappillére a belülről megélt létmód, a világot vizuálisan megismerő, közös múltra, szokásokra, tevékenységekre, kommunikációs módokra építő, kulturálisan természetesen értelmeződő, összetett, mégis sokszínű siket identitás. Megközelítésében ugyanakkor ott van a siket és halló világban való mozgás,  a társadalmilag igazságos egyenlő hozzáférés és kölcsönös elfogadás természetessége, s egy másik alappillér is: ugyanúgy és ugyanolyan jogon, ahogyan a hallók számára a hangzó nyelv, a siket emberek számára a jelnyelv és jelnyelvhasználat mint a legbensőbb és legtermészetesebb forrás van jelen.

Munkásságáról néhány hónapja maga készített, most már tudjuk, végső számvetést:

„Következetesen harcoltam a magyar jelnyelv valódi, önálló nyelvként való elfogadtatásáért. Tevékenységem során a siketség kulturális jelentőségét emeltem ki, hangsúlyozva a nyelvi kisebbséghez tartozást, s minimalizálva a siketség fogyatékossági vonatkozásait. Nemzetközi szinten nagyon nehezen, de sikeresen összehoztam a nemzetközi vízilabdaéletet, és nagymértékben hozzájárultam a siket sportközösség fejlődéséhez és fenntartásához.”

Ez a következetes, az évek során lassan szelídülő harc jellemezte, határozta meg munkafilozófiáját. A Nyelvtudományi Intézet s a benne később létrejött Többnyelvűségi Kutatóközpont alapító munkatársai a kezdetektől együtt dolgoztak Vasák Ivánnal. Támogatásával, vele együtt és általa tanulták és kezdték művelni az érintetteket a kutatásba és a kölcsönös tanulásba partnerként bevonó, együttműködő, társadalmilag felelős kutatást. Két évtizede együtt képzelték el és dolgozták ki a siket gyermekek kétnyelvű vagy – épp az ő tiszteletére és szóhasználatát mindvégig megőrizve – bilingvális oktatásának alapjait. Egy olyan, más országokban kiváló nemzetközi szakemberek által hasonló módon elgondolt és működő modellt, amely a teljes hozzáférésre és a világok átjárhatóságára épül.

Vasák Iván távozásával egy kiváló szakembert, harcostársat, egy elveihez hű példaképet veszítettünk el. Fájó szívvel búcsúzunk és osztozunk a család és a siket közösség gyászában.

Bartha Csilla és munkatársai