Vincze Tamás
Vincze Tamás visszaemlékezése
Vasák Ivánra emlékezve szeretnék egy jellemző emléket felidézni, ami azóta is hatással van rám.
Ezt már az első találkozásunk is megmutatta.
12 éves koromban a Siketek Sport Clubjának vízilabda tagságába léptem be, az első edzésnapra mentem a Császár uszodába, siketek közé.
A fejemben az a kép volt, hogy az edző úgyis halló.
Az edző felállt és odajött hozzám, hogy mi járatban vagyok.
– Jó napot kívánok…!
Rám szólt, hogy: – Várj, tudsz jelelni?
– Igen!
– Akkor jeleld! Gyerünk!
Ezt felismerve jelelni kezdtem…
Megéreztem, hogy ő más, különleges ember.
Eddigi siket ismerőseim között ő egy különleges, kulturált, világot látott ember.
Intellektuálisan azonosultam vele.
Mint sportoló és edző között a továbbiakban is jó kapcsolat, összhang volt köztünk.
A vízilabdáról úszásra váltottam, és mint úszóedző szuper volt. Sok tapasztalatot szereztem tőle.
Ez megalapozta a további kapcsolatunkat.
Amikor főtitkár lett a SINOSZ-ban, néhány funkciót tervezett velem.
Bevont a jelnyelvoktatás megindításába, és azóta is jelnyelvi oktató vagyok.