Emlékhely
Az emlékmű a SINOSZ Budapest, Benczúr utca 21. alatti székházának ősfás kertjében kapott helyet.
Itt üldögélve visszaidézhetjük az Ivánnal kapcsolatos emlékeinket.
Szövetségünk első siket főtitkárának állítunk emléket, hogy a jövő generációja sose feledje mindazt, amit vezetőként a jelnyelvért, a siket közösségért és a befogadó társadalomért tett.
Kitartása, vasakarata és elhivatottsága legyen példa mindannyiunk számára!
Dr. Kósa Ádám visszaemlékezése
Kedves Sorstársaim, Barátaim! Kedves Emlékezők!
Felemelő érzés látni, hogy ebben a rendkívüli időszakban is ennyien összegyűltünk Vasák Iván emléke előtt tisztelegni.
Mindannyian jól ismertük és tiszteltük őt. Nekünk, ittmaradottaknak rengeteg emlékünk, élményünk van róla. Pillanatok. Közös utazások. Viták. Küzdés vele együtt másokkal szemben. Összekapaszkodás. Siker. Öröm. Kudarc. Fájdalom, sértettség. Elegancia. Nekem ezek jutnak róla szembe, ha rá gondolok. Mindenkinek más és más érzései, emlékei vannak róla. Meggyőződésem: ez így van rendjén! Ez teszi őt naggyá, ezért lesz Vasák Iván a magyar siket és nagyothalló közösség és a SINOSZ közös emlékezetének megkerülhetetlen része.
Mert mindannyiunknak van egy közös pontja: Vasák Iván személye. Aki értünk, siketekért és nagyothallókért élt és dolgozott, legyen szó a siketek oktatásáról, a siketek és nagyothallók érdekvédelméről, vagy az örök szereleméről, az úszásról és vízilabdáról.
Pillanatok. Ahogy kinyitotta a hatalmas irodájának ajtaját előttem, és betessékelt. Az odavezető út mindig ugyanaz volt: belépsz a titkárnői előszobába, középen kerek asztal, jobbra a sarokban Habán Zsuzsa asztala, a hatalmas ablakon besüt nap és látni a Benczúr utcát és a fákat. Nyílik a nagy, fehér kétszárnyú ajtó… Sose tudhatta az ember, milyen hangulat vár odabent. Kedves lesz? Harapni fog? Kérni fog? Utasítani fog? Egy biztos: okkal. És mentünk mindig hozzá. Ez volt Vasák Iván.
Közös utazások. Bécs, Siketek Világkongresszusa. Népes küldöttség, Iván mindenre odafigyelve vezette csapatunkat. Álmélkodtunk, merre tart a siket közösség a nagyvilágban. Őszintén hiszem, most ez a nagyvilág álmélkodik rajtunk, és ebben Vasák Ivánnak nagy szerepe volt. Köszönet érte.
Viták. Lehetne pályázni számítógépre az Ifjúsági Bizottság számára. Nem támogatom. Miért? Mert sok az önrész, nem pazarolunk. Akkor beadom a felmondásomat. Nem fogadom el, ne legyél forrófejű, Ádám. De kell az a számítógép, kell a fiataloknak. Majd veszel magadnak, Ádám… Vettem is magamnak, és maradtam, természetesen. Mert ő volt Vasák Iván.
Küzdés vele együtt másokkal szemben. Tárgyalunk a médiahatóság embereivel. Árad belőle az erő, az energia, lendületben van, de ennek ellenére teljes megdöbbenésemre úgy kezdi az egyeztetést: „Pesszimista vagyok, nem hiszem, hogy lesz ebből valami…” Mások is megdöbbennek, de szinte azonnal rájövök, mesteri pedagógiai érzékével ezzel csak motiválta az ellenoldalon ülőket, hiszen nekik most már bizonyítani kellett ennek ellenkezőjét. Lett is ebből pályázat, egyre több felirat az MTV-ben, RTL Klubban és TV2-ben. Ez is történelem már, hogy napok teltek el akadálymentesített tévéműsorok nélkül. Hogy ez nincs már, abban Vasák Ivánnak nagy szerepe volt. Köszönet érte.
Összekapaszkodás. Már megfáradtan, de még mindig büszke főtitkárként küzd a SINOSZ új elnökével, aki teljesen más elképzelésekkel, attitűdökkel és hozzáállással érkezett. Soha előtte annyi segítségkérés nem érkezett tőle, mint akkor. Nem kellett mondani, azonnal összekapaszkodott mindenki, hogy vele együtt egyben tartsuk a SINOSZ hajóját. Az egyetlen dolog, amit nem tudok megbocsátani neki, hogy ennek ellenére lelépett egyik napról a másikra, nyugdíjazta magát. Biztos vagyok benne, tudta jól ezt. Talán emiatt is, de ritkán jött már vissza második otthonába, a „Benczúrhuszonegybe”, hiába hívta mindenki rendszeresen. Pedig ez a hely valóban az volt számára és mindaddig az otthona marad, míg itt áll ez a szobor.
Siker. Felsorolni sincs idő, mennyi sikert ért el, legyen szó érdekvédelemről vagy a sportról. Számomra példaértékű volt, ahogy siketként a volt kommunista országok közül elsőként lett siketeket képviselő szervezet vezetője – ezt a mai napig mindenki alulértékeli a nagyvilágban. Ezt csak az tudja igazán érzékelni, aki itt élt és látta, mennyire kézivezérelt volt a SINOSZ, mennyire nem voltunk mi önállóak. Vezetésével saját kezünkbe vettük sorsunkat és nem vallottunk szégyent a mai napig. Mert Vasák Iván elkezdte nekünk az utat törni. Köszönet érte.
Kudarc, fájdalom, sértettség. Ennek felsorolására sincs idő. Sok kudarcot, fájdalmat élt meg. Aki ennyi ideig áll egy hajó kormánykerékénél, az óhatatlanul beleszalad sok-sok ilyenbe, én már csak tudom. Mindig felállt, folytatta, de egyre nehezebben viselte, egyre türelmetlenebbül, mert volt egy nehéz tulajdonsága: nehezen felejtett. Nehezen lépett túl a sérelmeken. Ma már tudom, ez is a lénye része volt, mert ebből is tudott építkezni, sokszor tudatosan, sokszor spontán, de hasznára vált. Ez volt Vasák Iván. Akit szeretett, elismert, annak mindig megbocsátott, a többinek viszont Isten irgalmazzon…
Elegancia. Nem véletlenül zárom gondolataimat ezzel. Mindig adott a stílusára, a megjelenésére, a 90-es években ez egészen rendkívül előnyt adott számára. Itt van ez a siket pedagógus, a siketek és nagyothallók közösségének képviselője, hatalmas tudással, elszántsággal, tervekkel. Elegáns volt, de nem csak külsőleg. Gesztusaiban, megszólalásaiban, stílusában is mindig elegáns volt. Nem tudom eldönteni, mennyire volt ez tudatos, az biztos, rengeteg kaput tudott ezzel kinyitni. Könyörtelenül, kitartóan küzdött a céljaiért, és ahogyan ezt csinálta, egészen egyedi volt. Testtartása, erős kézfogása, metszően éles, de sokszor kedves szempillantásai és határozott gesztusai ellen nem sok embernek volt ellenszere a találkozások során. Az elmaradhatatlan nyakkendő és a hivatalban viselt mellénye, a halló kollégák által mai napig emlegetett rettenetesen kopogó bőrcipők már a székház legendáriumának részévé váltak.
Köszönettel tartozom Gyurcsovics Mihány szobrászművésznek, aki ezt a fantasztikus alkotást létrehozta a mi érzéseink, emlékeink talaján állva. Ezek mind-mind bele lettek dolgozva ebbe az emlékműbe. Akárhányszor meglátom, mindig más jut róla eszembe. Azt hiszem, ez volt a célunk a szoborral, mert ez volt Iván. A “Vasák”. Isten áldja meg emlékét!
Emlékmű avatása
Sáfrány Margit köszöntője
Szeretettel köszöntök mindenkit, aki úgy döntött, hogy a járvány ellenére szeretne együtt lenni velünk ezen a napon. Nagyon köszönöm, hogy mindenki betartja a szabályt és hajlandó feltenni a maszkot. Kérem, hogy mindenki érdekében próbáljunk távolságot tartani egymástól és türelmesen viselni a rendkívüli körülményeket! Értesítem a jelenlévőket, hogy az eseményt – azok érdekében, akik nem tudtak ma velünk lenni – Facebookon is közvetítjük élőben.
A maszk olyan nekünk, mint egy fal, amely a közvetlen kommunikációnkat akadályozza. A SINOSZ történetének egyik nagyon nehéz szakaszát éljük. Számunkra nélkülözhetetlenek a közösségi programok, nagyon fontos a közös együttlét. Most mégis távol kell lennünk egymástól, el kell fogadnunk, hogy a maszk és a járvány egy kicsit szétválaszt minket.
A szívünket azonban összeköti egy sokkal fontosabb dolog. Ez nem más, mint a magyar jelnyelv, amely közösségünket összetartó örök kapocs. Két nap múlva, november 9-én lesz a Magyar Jelnyelv Napja. Ez a nap büszkeséggel tölt el minket, mert ezzel a nappal a magyar kormány elismerte a mi anyanyelvünket. Nyelv nélkül nem élhet senki méltó életet.
Az öröm mellett fájdalom is van a szívünkben, mert a nap alkalmából egy olyan emlékművet avatunk, amelyet Vasák Ivánra emlékezve állítottunk. Iván ebben az évben, tavasszal, hosszú betegség után hagyott itt minket 75 évesen. A hír váratlanul ért minket, és megrendítette a szívünket. Egy olyan Embertől kellett búcsúznunk, aki a SINOSZ életét 16 éven át meghatározta.
Nevéhez hűen egy igazi vasakaratú ember volt. Iván távozása fájdalmas, és hatalmas veszteség a SINOSZ-nak. Szeretnénk méltó módon megemlékezni róla, ezért úgy döntöttünk, hogy a SINOSZ Benczúr utcai székházának kertjében kialakítunk egy „emlékhelyet”, amely mellett üldögélhetünk és visszaemlékezünk rá.
Nekünk, akik ismertük őt és harcostársai voltunk, könnyebb visszaemlékezni. Célunk, hogy a fiatalok se feledjék őt és ők is legyenek tisztában vele, hogy ki volt Vasák Iván és mit köszönhetünk neki.
Most felkérem a Voila Jelnyelvi Társulat néhány tagját, hogy rövid emlékműsorral idézzék vissza Vasák Iván volt főtitkárunk és tiszteletben tartott sortársunk emlékét!
Voila-performansz
Nagyon köszönjük ezt a kis rövid műsort, amivel segítették számunkra az emlékezést.
Iván minden erejével és tudásával a jelnyelvért és a siket közösség elfogadtatásáért harcolt! Rengeteg vagyoni és szellemi érték az ő munkásságának köszönhető. A szervezetek épületei, a Sportcentrum, a Benczúr utcai székház, a SINOSZ balatonfenyvesi üdülője és elég sok vidéki ingatlan a 2000-es években került a tulajdonunkba az akkori munkánknak köszönhetően, az ő irányítása alatt. Neki köszönhető, hogy komoly informatikai felszereltségünk lett egy olyan korszakban, amikor ez még újszerű volt.
Siketként példát mutatott sorstársainak, bebizonyította, hogy siket ember is lehet kiváló vezető. Neki köszönhető az is, hogy hazánkban elindultak a jelnyelvi tanfolyamok és a jelnyelvi tolmácsképzés.
Kitartó volt, következetes stratégiája volt a Szövetséggel kapcsolatosan. Sorstársaival közvetlen volt, és nagyon elhivatottan képviselt minket, siket, jelnyelvet használó embereket.
A bilingvális oktatás bevezetésért harcba szállt a gyógypedagógia vezetőivel, és felvállalta a konfliktusokat. Bátor, szorgalmas és kitartó ember volt, akit nem lehetett eltántorítani a céljaitól. A Szövetség nélküle nem itt tartana.
Konoksága köztudott volt. Nagy tekintélye volt a szakpolitikában, rengeteg kitüntetése van, több könyvet írt siketség és szövetségi témában. A sport területén is nagy múltja van, számtalan vizes sportoló nevelkedett a keze alatt. Nemzetközi szinten is elismert volt sportolóként, de érdekvédőként is.
Ezúton felkérem dr. Kósa Ádámot, hogy tartsa meg visszaemlékezését Iván életútjáról, Szövetségben betöltött szerepéről!
Vasák Iván életútjáról megemlékezés – dr. Kósa Ádám
Nagyon köszönöm országos elnökünk megemlékezését.
Szavai is azt bizonyítják, hogy Vasák Iván jelentős emléket hagyott maga után az érdekvédelemben és nyomot hagyott a sportéletben is. Szerelmem a vízilabda – mondogatta. Sok barátja és sporttársa volt, aki fájó szívvel emlékezett meg róla.
Felkérek most 3 olyan barátot, aki életében, betegségében soha nem hagyta el őt és az emlékéhez is hű maradt. Kérem őket, hogy az emlékműről és az emléktábláról vegyék le a leplet.
Most pedig felkérem dr. Kósa Ádámot, hogy tiszteletünk jeléül helyezze el az emlékezés koszorúját.
Most felkérem Aubel Gábort, hogy a Sportérmesek Klubja nevében helyezze el az emlékezés koszorúját!
Az emlékmű megalkotója Gyurcsovics Mihály fiatal szobrász, aki súlyos nagyothalló sortársunk.
Ahogy láthatjuk, egy hidat ábrázol az emlékmű. A híd egyik pillére a többségi társadalmat ábrázolja. A másik pillér a siket és nagyothalló emberek világát. Mindenki eldöntheti, hogy melyik pillérben látja meg önmagát.
Vasák Iván egy olyan embert szimbolizál, aki a SINOSZ főtitkáraként mindig hidat akart építeni a többségi társadalom és a siket közösség között. Mert tudta, hogy nem élhetünk elszigetelve. Erre a hídra rá kell lépnünk, ezen a hídon ezt a kapcsolatot létre kell hoznunk. Ez az érdekünk, ez a közös célunk. Hogy látva és értve legyünk, és kilépjünk a láthatatlanságból.
A közös emlékezéshez létrehoztunk egy emlékoldalt. Ezen az oldalon összegyűjtöttünk olyan dokumentumokat, emlékpillanatokat, amelyek Iván nevéhez köthetőek. Kiadványok, az életútja, cikkek, riportok, a búcsúzás pillanatai és saját szavai találhatóak ezen az oldalon.
Aki közelebb jön az emléktáblához, egy QR kód beolvasása után azonnal az emlékoldalra kerül. Köszönjük azoknak, akik saját visszaemlékezésükkel felidézték Ivánt, közös élményeiket, vagy egy pillanatot az életükből, amely vele kapcsolatos.
Várjuk a további visszaemlékezéseket is a honlapra. Most is megteheti, aki ezt szívesen vállalja. Egy kamerát felállítottunk és várjuk a max. 2-3 perces emlékezést, amelyet elhelyezünk az emlékoldalon.
Most felkérem a Jeles Színtársulatot, hogy rövid emlékműsorukkal tiszteljék meg ezt a napot.
Köszönöm mindenkinek, hogy eljött és együtt avathattuk fel ezt az emlékhelyet.
Az emléktáblán ez áll:
Szövetségünk első siket főtitkárának állítunk emléket, hogy a jövő generációja sose feledje mindazt, amit vezetőként a jelnyelvért, a siket közösségért és a befogadó társadalomért tett. Kitartása, vasakarata és elhivatottsága legyen példa mindannyiunk számára!
Vigyázzunk emlékeinkre, vigyázzunk az elért eredményekre és őrizzük meg a jelnyelvünket, ahogy ezt Vasák Iván is szerette volna!
